Anyai gondoskodás
Vannak áldozatok, melyeket csak anya hozhat: emlékezzünk csak vissza gyermekéveinkre, azon számos éjekre, melyeket anyánk nyoszolyánk mellett átvirrasztott, midőn betegek valánk; azon folytonos gondra, mellyel fölöttünk őrködött, azon nagyobb s kisebb áldozatokra, melyeket nevelésünk, egészségünk, jövőnk követeltek, melyek oly egyszerű készséggel hozattak, miként eszünkbe sem jutott, hogy itt áldozatról van szó.
Az anyák (...) megszenvedtek értünk, a leggyakrabban olyan helyen, ahol nem láttuk őket.
Isten anyákat teremtett, mert ő maga nem lehet ott mindenhol személyesen.
Nem lehet nagyobb szeretet, szüntelenebb szorgalmatosság, fáradságosabb munka, éjjeli és nappali nyughatatlanság, mint az anyáknak magzatuk körül való dajkálkodásában.
Az anya az, aki gondoskodik a gyermeke ennivalójáról, a ruhákról, amiket visel. És a nyugodt alvásáról. Illetve arról, hogy a gyermeke ne betegedjen meg. Ez a személy otthon szolgálóként dolgozik, ugyanakkor mindenkit tanít a háztartásban.
Az anya akkor is felöltözteti gyermekét, ha ő maga fázik, akkor is megeteti gyermekét, ha ő maga éhes, akkor is megnyugtatja gyermekét, ha ő maga aggódik. Valójában fárasztóbb az élete, mint egy szolgálóé. Ám hogy tudna a gyermek megtanulni szépen enni, és helyesen beszélni az anya gondoskodása nélkül?
Anyánk szerelmes, gondoskodó szeretete, amely nélkül élni sem tudtunk volna, felnőttkorunkra veszélyes hínárrá változik. Ha beleragadunk, nem sikerül felnőtt emberré válnunk és a sorsunkat szabadon megcsinálnunk.
Anyám volt, jogom van hozzá, hogy tudjam, mit gondolt élete utolsó óráiban; anyám volt, joga van hozzá, hogy a síron túl is segítsen, ha szükségem van rá.
A betegápolás nem a férfi dolga, nem az ő területe. A beteg gyerek mindig az anyjáé, hiszen az anyai érzés diktálja így!
Egy anyának az a kötelessége, hogy megóvja a gyermekét. De néha hagynunk kell, hogy megmentsék magukat.
Facebook
Pinterest