Anime
Ha az ember szívét összehasonlítod a tengerrel, akkor a víz lenne a mozdulatlan. Ha jellemezném a hullámokat, amelyek a felszínt verdesik, azok képviselnék az élvezetet, vagy még inkább a haragot. Nem. Ezek a szavak túl sekélyesek a tengernek. Ha tudni szeretnéd, mi van a tenger mélyén, nyisd ki a szemed a mozdulatlanság belsejében, és haladj folyamatos rúgásokkal a tengerfenék felé. Amit tudni akarsz, hogy milyen személy is vagy valójában, még ha a mélység végeláthatatlan is...
Azt gondoltam, ha felnövök majd, még több dolgot elérhetek. A legmagasabb ágon integető, finomnak tűnő gyümölcsöt. A gyönyörű kagylót, mely a homokban rejtőzik. Ha csak egy kicsit jobban kinyújtanám a kezem... azonban... ahogy az emberek elkezdik élni az életüket, nem nyújtják kezüket többet az ég felé, nem tárják ki az értékes szívüket, zavartan figyelmen kívül hagyják a legmélyebb vágyaikat.
Ha létezett az alkotó, meg vagyok róla győződve, hogy túl naggyá tette a világot. Mert ezek a kis, félénk emberek bajban vannak. Egy ilyen nagy bolygón felmérhetetlen a távolság az emberek között. Még ha hat milliárdan is léteznek rajta, egyesek rendkívül egyedül vannak. Mindenki kétségbeesve keresi azt a személyt, aki nem akar eltávolodni tőle.
Ha ez vígjáték vagy rajzfilm lenne, a halálukat nem gyászolnák, mert ők csak mellékszereplők. A haláluk csak a történet egy része lenne. Azonban ha egy ember meghal, mindig van valaki, aki megsiratja. Van egy kötelék, ami a születésüktől a halálukig összeköti az embereket. Lehet akár főszereplő, akár mellékszereplő, ez a kötelék bizonyítja, hogy igenis léteztek. A temetés ezen bizonyíték egy lényeges része, ami azt jelenti, hogy az életük nem volt jelentéktelen.
Semmi sem hiábavaló, amíg te magad nem tartod annak. Ez az én elméletem.
- Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad? - Természetesen víz. - Nem nyert. Tavasz lesz belőle.
Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.
Észrevettem, hogy mindig körülötted vagyok. Vajon ez gyűlölet? Szeretet? Vagy csak paranoia?
Először láttál valakit meghalni? Nehéz, ugye? Fájdalmas, ugye? "Ezt tehettem volna, azt tehettem volna..." Csak a megbánás van az elmédben. Az egyetlen dolog, amit mi élők tehetünk, hogy megőrizzük őket a szívünkben. (...) Nem kell visszatartanod, sírj, ameddig akarsz. Nem kell szégyellni a könnyeket, amiket másokért hullajtunk.
Imádom a könyveket, mert amikor olvasom őket, meg tudok feledkezni mindenről. A könyvekben ott lehetsz, ahol szeretnél, azzal, akit szeretsz.
Sötétben bolyongó, szánalmas árnyék, Tetteiddel fájdalmat és szenvedést okozol, Bűnben elmerült, tisztátalan lélek, Kíváncsi vagy, milyen a halál?
Az emberek világa kötelékekből áll. A gubancos szálak úgy ágaznak szét, mint a vörös pókliliom törékeny virága, a düh, a fájdalom és a könnyek erejével.
Ha kedves vagy valakihez, nem leszel az emberiség legalján. Azt jelenti: van valamid, amit megoszthatsz.
Az út, ami háromfelé ágazik, melyiket akarod megvédeni? Magad, másvalakit, vagy egy elérhetetlen álmot? A zavarodottság három irányból érkezik, egy végtelen körforgás.
Facebook
Pinterest