Analógia
Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyűjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait.
A lélek torzulásai és betegségei (...) érzésem szerint "egészségtelen" állapotot hoznak létre, ily módon egyenes úton vezetnek a testi betegségek kialakulásához olyannyira, hogy a test azon pontján jelennek meg a tünetek, amelyek analógiában állnak a lélek bajaival.
Semmiképp sem vállalom, hogy a férfi természetéből inkább fakad az állhatatlanság, az, hogy elfelejti, akit szeret vagy szeretett, mint a nőéből. Sőt, éppen az ellenkezőjét állítom. Hiszek abban, hogy szoros analógia áll fenn testi és lelki alkatunk között; ennélfogva, amint mi vagyunk erősebbek testileg, ez áll érzelemvilágunkra is: jobban állja a megrázkódtatásokat, és átvészeli a zord viharokat is.
Az analógiák végtelen sorából mindig a problémád választja ki a választ! A szívedben rejlő KÉRDÉS vonzza magához a feleletet. Ahol a sorsodban gondot érzel, megoldandó problémát, ott keletkezik az erőörvény, amely a választ magához húzza.
A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége.