Álarc
Sokan olyan régóta viseljük az álarcainkat, hogy már nem is tudjuk biztosan, kik vagyunk alatta. Elvesztettük a határvonalat a bőrünk és az álarc között, elfelejtettük, hogy valójában kik vagyunk. Az álarc levetése ezért nemcsak rémisztő, de fájdalmas is. Összeolvadt az arcunkkal.
Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet.
Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
A legtöbb férfi csak úgy tesz, mintha férfi lenne, valójában legtöbbször színészkedik.
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk házastársként, szülőként vagy barátként, fontos, hogy levessük az álarcot, és önmagunk legyünk.
Facebook
Pinterest