Akaraterő
A szellem erős, és a test csak a szolgája, (...) az akarat és az érdeklődés lebírja a gyöngeséget.
Az akaraterő hasonló az izomzathoz. Az akaraterőt is lehet edzeni, de az izomhoz hasonlóan az akaraterő is elfáradhat. Átlagosan a nap negyedét töltjük impulzív vágyaink csillapításával.
Az izmokhoz hasonlóan az akaraterőnket is túl lehet erőltetni. Ha túl sokat fordulunk hozzá, az agyunknak ez a területe elfárad.
Minden állati lénynek, jelesül az embernek, ahhoz, hogy megállhassa a helyét a világon és boldogulhasson, szüksége van rá, hogy bizonyos megfelelés és arány legyen akarata és értelme között. Minél pontosabban és helyesebben találta el ezt a természet, annál könnyebben, biztosabban és kellemesebben fogja életét leélni. Mindamellett már a voltaképpeni helyes pontnak a puszta megközelítése is elégséges lesz arra, hogy a romlástól megóvja.
Ha valakiben van elég akaraterő és bátorság egyszer megtenni az utat, az nekivágna újra, nem?
Az akaraterő, a kitartás minden emberben megvan, de a legtöbbnél sosem mutatkozik, mert belesüppednek valamibe, amiben kényelmesen lustálkodhatnak egész életükben.
Egy emberbe nem lehet akaraterőt nevelni. Ha szabadságban neveljük a gyerekeket, akkor tudatosabbak lesznek önmagukkal kapcsolatban, mert a szabadságban a tudatalattiból egyre több minden kerül fel a tudatos szintre. (...) A gyenge akaraterő általában az érdeklődés hiányát jelenti. Az a gyenge ember, akit könnyedén rábeszélnek a teniszezésre, holott nem is igazán akar teniszezni, valójában nem tudja, hogy mi érdekli.
Bölcsességre vall, ha valaki mindig meg tudja különböztetni a megalkuvást a kompromisszumtól, és nagy akaraterőre, ha mindig csak az utóbbit fogadja el.
Több nemes szándék kudarcát okozta már az akaraterő és a cselekvési kedv hiánya, mint az átlagos vagy gyenge képességek.
Az akaraterő a legjobb barátod, amikor a dolgok jól mennek, azonban az az első barát, aki elhagy, amikor mindenbe belefáradsz.