Agresszió
Az erőszak betegség, akárcsak a rák, és mint a rákot, ezt is szeretnénk egyszer legyőzni.
Nincs, ami annyira agresszívvé tenné az embereket, mint az, ha a hőség ébren tartja őket.
A megfelelően irányított agresszió sok jellemhibát legyőz. Ennek az agressziónak a kihasználásához az embernek teljesen fel kell fedeznie önmagát.
Ahogy a víz lefelé folyik, úgy mindenki lefelé próbálja tovább nyomni az agressziót, a nála kiszolgáltatottabb emberen, állaton leverni azt, amit másutt nem tud.
Vannak pillanatok, amikor a harag, ha megfelelően használjuk, szükséges és hatékony eszköz. Azonban a düh és az agresszió darabokra tépheti azt, aki kimutatja.
Az ember, éppúgy, mint az állat, eredendően agresszív lény, természetéhez tartozik a kegyetlenség; és ha a civilizáció kegyetlenségének elfojtására kényszeríti, akkor az egyéni agresszió közösségi formákban keres kiutat: kisebb mértékben levezethető futballmeccsek és bikaviadalok által, de igazi kielégülés csak a népek egymás közti gyűlölete, a háború.
Aki a történelmen végignéz, nem lát semmi haladást. A civilizált ember semmivel sem kevésbé agresszív, mint barlanglakó őse, csak a formák változtak.
Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy mindannyiunkat elpusztít.
A legtöbb agressziót a tehetetlenség szüli. A pofozkodó szülő a maga módján tényleg tehetetlen. De akkor miért nem kér segítséget a tehetetlensége ellen?
Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.
Csoda, amikor sokan együtt vagyunk, és senki nem bánt senkit. Mert egyikünk sem ülhetne itt, egyikünk sem lélegezhetne, élhetne, hogyha számtalan ember nem gyilkolt volna, nem halt volna meg azért, hogy mi itt lehessünk.
Azért vagyunk itt, mert a mi őseink győztek. Mindig a győztesek élnek. Ha az őseink vesztettek volna, akkor mi nem ülhetnénk itt. Tehát, nem szabad finnyásnak lenni, az emberek vérengző állatok. Ezért óriási csoda, amikor nem bántjuk egymást.