Hendi Ilma

Mennyi gőgös, korcs utód, s mennyi handa-banda, ki a nagyságból semmi mást, mint saját irigy árnyékát látja, s amazt gőgősnek hazudja.

Szűklátókörű és vaksi, aki az égiek befolyását nem sejti.

A naplóírás (...) kísérlet arra, hogy értsük önmagunkat, mélyebbre lássunk önmagunk bensejébe, s hogy e mélységek tapasztalatával egy jobb eligazodásra sarkalljuk magunkat a világ megismerésében.

Naplót vezetni olyasvalami, amit minden ember külön szerencséjének tarthatna. Az elmélyülés lehetőségével, visszaemlékezéssel ajándékoz meg bennünket ez a foglalatosság.

Egyetlen levél se hull le egyetlen másodperccel sem előbb vagy később, mint ahogy kell.

Egyetlen élet nem minden, mert csodálatos titkok léteznek az egymásra következő életek között.

Mindent, de mindent visszakap az ember, elkerülhetetlenül, jót, rosszat ugyanúgy.

A puszta ész hatalma rettentő lelki ínséget hoz majd.

Sarkalatos kérdése ez a jövőnek, hogy az intelligenciát, ami tömegcikk lett, mire használja az ember. Az állathoz közelebb álló ösztönök rafinált játékaihoz, vagy a felülemelkedéshez.

Minden ember arca, mint egy fénykép, már a legelső találkozásnál valamilyen nyomot hagy a másik szívében, mégpedig maradandót. Kivételes erők formálják a lelkünkben őrzött képeket.

Egészséges ember pedig bízik önmagában, és ebből kifolyólag a saját ítéletében.

Még az állatok is - az örökre szótlanok - képesek rá, hogy valamit kifejezésre juttassanak abból az egyetemes lélekből, melyben minden ott vibrál és rezonál.

Hogy milyen messze vagyok, s milyen messze vagy tőlem, nem ez a fontos. A szerelem, ha szerelem, ha nagy, több halált is áthidal.

Hiába ha éltünk, ad a halál miértet.

A tárgyak csak annyit érnek, amennyire a te kultúrád megvilágítja őket.