Theodore Roosevelt

Mihelyt a többiekéhez hasonlítod, rögtön elvész az örömöd.

Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, az fenyegetés a társadalomra nézve.

Nem az számít, jártunk-e már sötét házban, hanem hogy sikerült-e kijönnünk belőle.

Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.

Nem érdekel, mások mit gondolnak arról, amit csinálok, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok arról, amit csinálok!

Hidd el, hogy képes vagy rá, és félig már véghez is vitted!

Bármikor, ha megkérdezik, hogy meg tudsz-e csinálni valamit, válaszold azt: "Természetesen!". Aztán állj neki és találd ki, hogyan is kell.

Csak azok alkalmasak az életre, akik nem félnek a haláltól, és senki sem kész még a halálra, aki nem tett meg mindent, hogy élvezze az életet. Mind az élet, mind a halál egyaránt részei annak a nagy élménynek, amelyet földi létünk jelent.

Fájdalmas a bukás, de még rosszabb soha meg nem kísérelni, vajon sikerül-e.

Az iskolázatlan ember talán el tud lopni valamit egy tehervagonról, de az, aki egyetemre is járt, el tud lopni egy egész vasutat.

Csak az nem követ el hibát, aki nem csinál semmit.