Tana French
1973 — ír regényíró és színművész
A szerelem elfogadásához ugyanúgy tehetség kell, mint ahhoz, hogy szeressünk. (...) Ugyanúgy bátorságot és kemény munkát igényel, és vannak emberek, akik valami okból soha nem jönnek rá a nyitjára.
A szüleimre nem sokat gondolok. Nagyon kevés emlékem van róluk, és nem akarom, hogy ezek viseltessé váljanak, megkopjanak, kifakuljanak a túlzott használattól. Nekem az kell, hogy ha nagy ritkán előveszem őket, olyan fényesek legyenek, hogy elálljon tőlük a lélegzetem, és a húsomba vágjanak.
Az emlék puha, mint a gézpárna, semmit sem ér a gyönyörű, halálos, pengeéles valósággal szemben.