Sausic Attila
1952 — német írásmóddal Schauschitz Attila, újságíró és író
Az ember sokszor azt se tudja pontosan, ami vele történt, nemhogy másokkal. Igaz, van, ami nem vonható kétségbe: például a halál.
Az elbeszélés csak megcélozza a valóságot. Lövöldöz a valóság céltáblájára, aztán vagy eltalálja, vagy nem. És éppen ez az izgalmas benne. Az irodalomban minden lövés találhat, minden világos lehet, mármint akkor, ha az író úgy akarja, és a tehetsége is megvan az ábrázoláshoz. Egy valóságos történetnél viszont sohasem tudni, valóban úgy esett-e meg, ahogy elmesélik.
Mi más egy titkosszolgálat, ha nem intézményes összeesküvés?
Az a legjobb elmélet, amelyik a legtöbb tényre szolgál magyarázattal. Csakhogy az összes tény sohasem ismert.
A gyilkosságok utáni nyomozás a legtöbb esetben nem vezet eredményre. Nem csak azért, mert a tettesek titkolóznak, ami tökéletesen érthető, hanem mert a nyomozóknak sem áll érdekükben az igazság kimondása. Lapítanak, ködösítenek. Néhány esetben ennek az az oka, hogy ők maguk a tettesek, azaz önmagukat kellene leleplezniük. Vagy ha nem, valahogy akaratlanul is belekeveredtek a gyilkosságokba. Például úgy, hogy nem akadályozták meg őket, pedig megtehették volna. Szóval, az egész emlékeztet azokra a modern krimikre, amelyekben nem találják meg a gyilkost, nem derítik ki az igazságot.
Ijesztő, de olyan világban élünk, amelyben a titkosszolgálatok birtokolják a tudást a valóságról.