Sajó András
1949. március 25. — magyar jogtudós, egyetemi tanár és író
Az igazi szerelem egymás kerülésében teljesül be.
Nehezen elviselhető abban a tudatban élni, hogy a világ alapvetően nincs rendben, ezért az emberek hajlamosak arra, hogy mindazt, amit tapasztalnak, valamilyen módon igazságosnak tekintsék. (...) Az emberek a lottónyertesről azt tartják, hogy azért nyert, mert keményebben dolgozott a szelvényén, mint mások, akik nem nyertek! Ennek a logikának szomorú következménye, hogy a balszerencse, sőt a bűncselekmények áldozatairól viszont azt képzelik, hogy rászolgáltak sorsukra. Az igazságos világra vonatkozó elképzelés szerint az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. A büntetés segít helyreállítani a világ rendjét, a megsértett rend helyreállítása lehetővé teszi a világ igazságosságára vonatkozó feltevés továbbműködtetését az állandósult igazságtalanság közepette.
Ha valaki megsérti az érdekemet, haragot érzek, de ha ez az érdeksértés egyben szabályszegés is, akkor felháborodom. Minél fontosabb szabályt, értéket sért a magatartás, annál erősebb a társadalomban a felháborodás. A jognak számolnia kell ezzel.
A bűnöző viselkedés ésszerűségére vonatkozó felfogás a közgazdaságtanból szivárgott át a viselkedés- és jogtudományba. De elfogadható-e ez az ésszerűségfeltevés? Hol az ésszerű számítás a szenvedély diktálta cselekvésben, a féltékenységből elkövetett gyilkosság esetén? A büntetőjog alapvetően az ésszerű embereket akarja visszatartani, ideszámítva azokat is, akik amúgy elvetemült, égetnivaló rossz emberek lennének. Amellett az értelem fortélyos: ha a viselkedés költségének növelésével nem is lehet befolyásolni azt, aki szenvedélyből cselekszik, a jog még mindig elérheti, hogy az előtt befolyásoljon, hogy a jövendő bűnelkövető elvesztené az uralmat önmaga fölött.
Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerűbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bűnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bűncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bűncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bűnözünk. A bűnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bűncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.