Rainer Maria Rilke

Éljen most a kérdésekben. Talán lassanként, észrevétlenül, egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe.

Szeretnék valakit becézni, ülni és lenni valakivel, téged szeretnélek dallal igézni és álomba ringatni el.

Maradj nyugodtan, amidőn az asztalodhoz ül az angyal, kezed simítsa félre halkan a ráncokat a teritőn.

Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát.

Nézz szembe önmagaddal az éjszaka legsötétebb óráján, és tedd fel magadnak a kérdést, vajon belehalnál-e, ha többé nem írhatnál. Nézz a szíved legmélyére, ahol megtalálod a választ, és kérdezd meg magadtól őszintén: "Muszáj írnom?"

"Alkotónak lenni, nemzeni, teremteni" - ez a gondolat mit sem érne a világban való nagy, folytonos igazolódása nélkül, semmis lenne az állatokból és tárgyakból kizengő ezer szólamú beleegyezés híján - és élvezete is azért oly leírhatatlanul szép és gazdag, mert milliók nemzésének és születésének öröklött emlékezetével telítődött. 

A testi gyönyör érzéki élmény, éppen úgy, mint a tiszta szemlélet, vagy a tiszta érzés, amellyel egy szép gyümölcs tölti el a nyelvet; nagy, véghetetlen tapasztalatunk ez, és tudást nyújt a világról, minden tudás teljességét és színe-javát. És nem az a rossz, hogy elfogadjuk - az a baj, hogy úgyszólván mindenki visszaél vele, elpazarolja, élete fáradt perceiben izgatószerül és szórakozásul használja fel, s nem erőgyűjtésül a legmagasabb feszültség pillanataihoz. Hiszen az emberek még az evésből is valami mást csináltak: az egyik oldalon ínség, a másikon bőség tette zavarossá ennek a szükségletnek a tisztaságát, és ugyanilyen szomorúvá vált minden mély és egyszerű létszükséglet, amelyben az élet megújul. De az egyes ember a maga számára megtisztíthatja, és élhet tisztán.

Minden, ami szörnyű, a szeretetünkre éhes.

Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk? Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol, biztos csat, hogy meg tudd őket tartani, Kedves.

A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.