Pokorny Lia

A kétségbeesésnek szaga van. Attól lesz az ember öreg, hogy retteg attól, hogy múlik az idő.

Ha a nők megdicsérnek egy másik nőt, azáltal ők is szebbek lesznek. Ez nagyon furcsa. Egy csomószor azt gondolják a nők, hogy ha dicsérnek valakit, akkor sokkal inkább előtérbe kerül az, amit ők a saját hibájuknak gondolnak, holott pont feloldódik. Teljesen feloldódik.

Arra kell fókuszálni, hogy minél több olyan dolgot csináljon az ember, amivel valahogy a nagy közösbe visszaforgat vagy visszatesz. Amikor nem azzal foglalkozol, ami nincs, hanem hogy mit tehetsz te másokért, az olyan energiát ad, ami sokkal trendibb, mint az, hogy minden pillanatban jól nézz ki. Ha vállalod magad, és azt az energiát, ami vagy, odateszed valami nemesebb ügy mellé, az fiatalítja az embert... vagy nem is fiatalítja, hanem inkább frissíti az embert, mert nem fiatalabbnak kell lenni, hanem frissnek.

Nekem ezt jelenti az étel: az otthont, a szépséget, a tápláló szeretetet és az élet örök körforgásának érzését.

Az ételt tisztelni kell, hogy ételt nem dobunk ki. Kiskoromban még nem is teljesen értettem ennek az üzenetét, de mára egyre többünknek egyértelmű, hogy hosszú távon nekünk kell alkalmazkodnunk a természetnek ahhoz a körforgásához, ahonnan az ételeink származnak.

Hány arcod van? És mire használod? A lehetőségek száma végtelen! Élvezd!

Az ember (...) évekig fejtegeti magában a történteket, hogy mi miért történt az életében. Sokáig maga sem érti az okokat, csak hosszú évekkel később találja meg a választ. És akkor meg már régen elmondta azt a sok butaságot, amit az adott pillanatban, a történtek után lenyilatkozott.