Mihail Bulgakov

A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad.

Ami látható, azt akárki könnyen eltalálja.

Ha ma nem sikerül, majd sikerül holnap.

Úgy ejtetted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el sem az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatra eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden ember, minden tárgy, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.

Valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést... Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait.

Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha. Váratlan kérdést kapnak; meg se rezzennek, egyetlen pillanat alatt tájékozódnak, és tudják, mit kell válaszolni, hogy eltitkolják az igazat; meggyőzően adják elő, és egyetlen arcizmuk sem rándul meg, de hajh, a kérdés által felbolygatott igazság a lélek legmélyéről egy pillanatra a szemekbe szökken, és mindennek vége. Megfogták!

Adj a papoknak egy kékhasút, és még az ördögnek is miséznek.

Nem lehet az egész életet jelzőberendezésekre és revolverekre alapozni.

A valóban válságos helyzetekben a tehetetlen, csődbe fulladt értelem mögül előbukkan a bölcs, állati ösztön.

Az adott szavát nem szegheti meg az ember, mert anélkül nincs értelme az életnek.

Aki szerecsenek közt él, szerecsenül üvöltsön.

Akit az istenek el akarnak veszejteni, előbb az eszét veszik el.

Ha senki sem látja, őszintén önmagunk lehetünk.