Li Taj-po
701 — 762 kínai költő
Káprázva ébredek: idegen ágy. Fehér hó lepi szobám padlatát. Fel-nézek: a hold vakítva ragyog. Fejem le-csügged - hazagondolok.
Ajtónk előtt a friss mohaszőnyeg távozó lábad nyomát belepte. Oly vastag, el sem tudom söpörni.
Ragyog a homokpad, forr a sűrű hab. Rád gondolok, rád: látjuk-e egymást? A semmibe nézek, szívem megszakad.
A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.