Lengyel Menyhért

Ne légy telhetetlen - elégedj meg egy élettel - ne várjál még egy másikat utána! Rendezkedj be csak erre. Ne bánatos-marhán, hanem érdekes-vidáman.

Nem az íráshoz, nem az üzlethez - nem a politikához - az élethez kell tehetség!

Mindenkinek saját generációján belül kell megcsinálni karrierjét, anyagi biztonságát - azok körében, akik ismerik, méltányolják képességeit, és tudják, kiről van szó, mert az utána következő generációtól ne várjon kíméletet, elismerést vagy megértést - az már a saját embereivel, eszméivel s összeköttetéseivel van elfoglalva.

Érdekes, hogy a piacon megvizsgálják a tej, a hús hamis-e vagy jó, de hogy milyen romlott szellemi táplálékkal mérgezik az embereket, azzal senki nem törődik. Fel kellene állítani egy szellemi köztisztasági hivatalt, amely megvizsgálja, ki bűnös abban, hogy egy film vagy színház megbüdösödhet.

Igazi emberszeretet csak a kutyákban van.

De ki festi meg a virágok színét – ki tervezi a pillangók színes szárnyait olyan precizitással, szabályossággal és művészettel, amit csak utánozni tud az emberi tehetség -, ki tervezi a rovarok arányait, hogy kecsesek legyenek, s a fák leveleit? Miért van ennyi szín és szépség, arány és művészet mindenütt a természetben? Hol a dolgok mögött a tervező – a zseni, a művész, aki ezt teremti, mert terv és rajz nélkül egy kis bútort sem lehet csinálni -, kik vannak hát erre a munkára hivatva, s ki adja a megbízást rá az élet óriási terepén? Ez misztikus és csodálatos – mégis reális – és megoldhatatlan!

Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendűségében. Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll, hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát. S hogy az állat elégedettebb, mint az ember, az csaknem bizonyos. Nem nyomja a holnap gondja, nincsenek olyan rafinált szükségletei, melyek kielégítéséről gondoskodnia kell, s nincsenek elemi igényei sem: ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja. Nincs öntudata (?), milyen szerencse! Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései, s nem unatkozik! S szerelmi élete mily remek! Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei; nincs házasság, csak szerelem... csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére. Nincs pénze! S nem is kell neki! Társas életének sincsenek olyan bonyolult, s mégis buta törvényei. Egyszerűbb, tisztább az élete.

Az ember vigyázzon fiatalkorában, hogy a bánat ne vájjon csatornát benne. - Mert: a bánat elmúlik s a csatornák viszont itt maradnak s meg akarnak telni. S a legkisebb ok elég arra, hogy megteljenek.

Társ nélkül minden észrevétel, élmény értéke felére süllyed, mert csak az teljesedik ki, ami a másik lényben, mint tükörben visszaverődik.