Komáromi Sándor

Egyszerűnek lenni merni kell. Mert az egész létben nem a bonyolult élményhajhászat a lényeg. Tudom, a family parkok napi negyvenezerért kiszolgálnak egy családot. És ha megteheted, hajrá. De az élmény automatikus akkor, ha tényleg ott vagyunk benne.

A valóság mindig mese is, mert több, mint amit egyszerre megragadni tudunk belőle.

Ami vihart kavar, az vihart kavar. Aki a vihart megérti, megismeri, az elfogadja annak létjogosultságát. Mert ami VAN, az VAN! Nekem nincs, nekem nem olyan nagy gond, de ez nem jelenti azt, hogy neked sincs, és neked sem olyan nagy gond.

Az érdekérvényesítés történhet tiszta eszközökkel és játszmákkal. Ha tudatos vagy tudatalatti törekvéseink bejelentik "igényeiket", arra törekszünk, hogy kiszolgáljuk azokat."Ölelj meg, kérlek" - hangzik el a játszma nélküli mondat." Te mindig rohansz reggelente" - mondja az érdekeit közvetlenül kifejezni képtelen gyermeki én, aki fél a visszautasítástól. (...) Játszmából márpedig nem jön őszinte visszajelzés. Mert valahol mélyen az is tudja, aki indítja a játszmát, hogy ez nem a valóság. De képesek vagyunk hozzátorzulni. Játszmákat csak az indít, aki fél, aki félti önmagát. Aki nem lát tisztán befelé. Akit a világ gyarapodása helyett az önérdek vezérel, mert önmagából határozza meg a világot, ahelyett, hogy részt venne benne.

A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. Hanem azt, hogy a félelmei ellenére útnak indul. Kell, hogy legyen honnan útnak indulni. Az otthon nem az a hely, ahová aludni és enni járunk. Az otthon az a hely, ahová hazatérünk mindennel, ami történt velünk és bennünk. És ahonnan útnak tudunk indulni újra meg újra.

Aki különleges, az szemet szúr azoknak, akik nem mernek, vagy nem tudnak különlegesek lenni. És ezért haragszanak. Szóval, aki különleges, annak bátornak is kell lennie.