Kölcsey Ferenc

Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud?

Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász.

Az élet jól mfontolt, de biztos lépéseket kíván.

Az ember külsője és belsője közt természetes viszony van; s ha valakiről ítélni akarsz: mindkettőre figyelmezned kell.

Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyéről másra hurczoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk.

Erős lendület viszi véghez nem egyszer, mit hosszú idők békésen nem hajthattak végre.

Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik.

A sokaságért híven munkálj, de ítéletével ne törődjél.

Hírt és dicsőséget vadászni hiúság.

Nem önmagadé vagy, hanem a közösségé.

Rosszat ne félj, s ne kívánj jót Múlt és jövő közűl; Öleld meg a jelenvalót, Mely játszik és örűl. S bár ködbe néha burkozik, De színe gyorsan változik, Ajkán mosolygás űl.

Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti. Ő tudja, miért kell várni; s ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.

Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!