Kertész Zsuzsa

Az ember benne van minden kimondott és kimondatlan szavában. Minden egyes mozdulatában.

Az élet tanítgatja az embert, hogy mifelé menjen. Olyanokkal hozza össze, akik előre tudják lökni, új utat tudnak mutatni, olyan tapasztalásokhoz segítik hozzá, amelyek a javát is szolgálhatják, ha! ...ha észreveszi, ha hagyja új utakra csábítani magát.

Amikor az ember ifjú, mindent meg akar hódítani, maga alá gyűrni, mindenhez és mindenkihez érteni akarónak tartja magát. Aztán kezd letisztulni és újragondolja az értékeket. Szelektál. Embert, helyzetet, fontosságot. Ha választ, a saját boldogulása érdekében választ: mikor kire, mire van igénye, kiért nyúljon ki bánatában, kinek locsogjon, és kivel hallgasson eredményesen.

Ha azt szeretnéd, hogy szeressenek, legyél szeretni való. Ne nyafogj, ne a fájdalmaiddal legyél elfoglalva, ne teremts újakat, csak azért, mert azt hiszed, hogy ezzel kivívod mások törődését, gondoskodását. Legyen jó veled lenni, csacsogni, amit kér, amire neki van szüksége. Így aztán nem maradsz egyedül. Szakíts időt mindenre és mindenkire. Csak rajtad múlik, hogy mire futja. És néha legyen időd a semmittevésre is!