Ken Liu

A felnőtté válás egyik jele, ha az ember mások védelmében hazudik.

A kreatív munkát meg kell érlelni. Az, hogy ennyire utálja a saját alkotásait, kifinomult ízlést mutat, márpedig az igazi művész legfőbb sajátja a jó ízlés. Csak így tovább! Egy napon majd beérkezik a legnagyobbak közé. Egy napon valami olyat fog létrehozni, amit még maga is csodálatosnak tart.

Néha akkor is harcolnunk kell, ha biztos a kudarc. Nem önmagunkért.

A világ csak akkor lesz rossz, ha hagyjuk.

A világ kegyetlen hely, és mindenkinek meg kell tennie a magáét, hogy enyhítsen ezen a zordságon.

Egy valódi barátság bármekkora szünetet is túlél.

Nem az számít, hogy mennyi időnk van, hanem hogy mit kezdünk vele.

Csak teljes magányban lehet olyan függetlenné válni, mint egy csillag.

Mi nem nézünk. Mi nem látunk. Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa. Kíváncsiságunk és nyughatatlan újdonságigényünk kielégítésére bőven találnánk megvizsgálni valót, ha egyszerűen körbenéznénk a saját tízméteres körzetünkben. Ilyen lehet a talpunk alatt lévő járólapok egyedi hosszanti mintázata, a bőrünkön lévő összes baktériumnak életet adó kémiai szimfónia, annak a rejtélye, hogy képesek vagyunk önmagunkról gondolkozni. A csillagok odafent éppen olyan távoliak - és közeliek - , mint a világító korallférgek az ablakomon túl. Csak oda kell néznünk, hogy meglássuk a minden egyes atomba beépített szépséget.

Ez a világ a szenvedésé, és mindannyian tolvajként élünk benne. A becsület és a hűség nem erény, csak kifogás arra, hogy valaki még többet lopjon.

Az evilági nagyurak becsvágyók. Amit csak lehet, elvesznek az emberektől, akiknek a védelmére felesküdtek. Pásztorokból farkassá lettek, és kizsigerelik a nyájat. Addig emelik az adókat, amíg a palotájuk összes fala ezüsttől és aranytól nem csillog.

A fény ad életet az árnyaknak, de a fény is öli meg őket.

Igaznak kell lenni a kimondott szóhoz, és mindig azt kell tenni, amit az ember megígér, sem többet, sem kevesebbet.

Csiszolni kell a tehetséget, és úgy bánni vele, mintha jelzőtűz lenne az egyre sötétebb világban.

Tudom, hogyan pislákol a fény a teremben, ha nincs huzat. De egy új rés a tetőn mindent megváltoztat.