Kassay Adolf
Az idők változnak, mi is változunk az idővel, csak a magasra törő lélek, a szellem nem változik; az egyenlően halad útján kitűzött czélja felé.
Nincs az a csapás, az a veszteség, melyet a barátság részvéte ne enyhíthetne. Ha az életben mindent elvesztettünk, ha a kétségbeesés örvénye felé sodortatunk, a barátság szentélyében lelünk menhelye.
Igaz, az idő minden sebnek a leghatalmasabb orvosa, de szivünk sebére hathatós gyógyító balzsamot csak a nő képes csepegtetni.
Ha elgondolom magamban, micsoda élet az, mely egyetlen egyszer se, egy rövidke pillanatra se érezte a barátság melegét, keblemet égő fájdalom lepi el, ily helyzetre gondolva. - És ha ennek ellentétét állítom magam elé, kedélyállapotom felvidul, és ha a barátság körében vagyok, minden keserűség elpárolog keblemből.
A jó érzelmek nyilvánulása úgy hat keblünkre, mint a szomjas virágokra az éltető harmat, mely felfrissíti kis keblüket, s a forró nap után élteti, üdíti őket.
Ha van valami, a mi az emberi kebelnek az élet viszontagságai ellen védelmet nyújt, az bizonyára a változhatlan igaz testvéri szeretet.
Nincs oly bánat, nincs oly fájdalom, a melyre a női kezek gyógyírt ne találnának. Ez az ő varázserejükben rejlik. Ők az élet gyöngyei, a kiknek vonzerő s ragyogás a végzetük.
Az óhajtások sajkáját az élet gyakran a bizonytalanság szirtjére veti ki, az emberi akarat a sorsot nem szabhatja meg, - és ha azt látjuk, hogy az összefüggést az élettel elvesztettük, és reményeink végső húrja zörögve lepattan, - akkor a vigaszt csak a barátság kebelében találhatjuk fel; - ez a forrás, a melyből mindennapi gondolatainkat, zamattalan érzelmeinket felfrissíthetjük.
Facebook
Pinterest