Jules Renard

Van-e sorsa az embernek? Vajon szabad-e? Milyen bosszantó, hogy nem tudja! Milyen bosszantó lenne, ha tudná!

Egy barát olyan, mint a ruha, le kell vetni, mielőtt elrongyolódnék. Különben ő hagy el bennünket.

Kritikánk voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei, amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak.

Ne mondd a nőnek, hogy csinos. Csak azt mondd neki, hogy más, mint a többiek, és minden út megnyílik előtted.

Amikor kifecsegjük valakinek a ránk bízott titkot, azt hisszük, eleget tettünk kötelességünknek, ha azt tanácsoljuk neki, hogy titoktartóbb legyen, mint amilyenek mi voltunk.

A humorista az az ember, akinek jó rosszkedve van.

Nagy csapás az, ha ízlésünk fejlődik, amikor tehetségünk megreked.

A madár nem érzi, hogy megnyesik a szárnyát, de nem tud repülni többé.

Csak az igazság változik. Képzeletünk mindig ismétli önmagát.

Nem is annyira az a nehéz, hogy jók legyünk, mint inkább az, hogy ne szégyelljük a jóságunkat.

Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.

Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé.

Kétféle félős ember van: az, aki az ágya alá néz, s az, aki még az ágya alá sem mer nézni.