Isaac Asimov

Az áltudomány betakargat, szopogatnivaló ujjacskát dug a szánkba, és biztosít egy szoknyát, amibe kapaszkodhatunk. És mit kínálhatunk mi? Csak határozatlanságot! Bizonytalanságot!

Ha a tudomány problémára bukkan, azt csak a tudás oldhatja meg.

Nem arról van szó, hogy meg vagyok győződve róla, a tudósoknak igazuk van, inkább abban vagyok biztos, hogy a nem tudósok tévednek.

Az egyes ember kiszámíthatatlan, (...) az embertömegek reakciói statisztikailag mérhetők. Minél nagyobb a tömeg, annál pontosabban.

Nem az új felfedezéseket beharangozó "Heuréka!" a tudomány legizgalmasabb megnyilvánulása, hanem az, hogy "Ez vicces!".

A diéta első számú törvénye: ha valami ízlik, biztos, hogy ártalmas.

A düh (...) néha nagyon is hasznos szenvedély. Egy dühös ember sohasem fél annyira, mint egyébként.

A legtöbben nem aggályoskodnak, ha másokat kell befeketíteniük. Az emberek hamar lealjasodnak, ha nem kell aljasnak érezni magukat.

Reggel, napvilágnál a legiszonyúbb félelmek is összezsugorodnak, szétfoszlanak.

Ha mindenkit megölnénk, akit utálunk, egyhamar elnéptelenedne a világ!

Senki nem lehet biztos magában. Mindenkinek meg kell küzdenie a saját ördögével. És szerencsés ember, akiben van bátorság ehhez a küzdelemhez.

Ha a tanítványom jobb nálam, akkor nyilván jobb tanára volt, mint a többinek. Növendékeim minden eredménye rám vet jó fényt.

Egy magas beosztású vezetőtől (...) mégsem lehet elvárni, hogy minden gesztusa őszinte emberi érzéseket tükrözzön. Biztosra kell mennie, ezért olajozott mechanizmusokat fejleszt ki magában, és ha a pillanat úgy kívánja, bármikor arcára képes csalni egy mosolyt, függetlenül attól, valóban mosolyoghatnékja van-e.

Könnyű rábeszélni magunkat arra az álláspontra, amely kiszolgálja önzésünket és elfogultságunkat, de őszintén tisztességesnek tartja.

Az átlagember számára az ókorban (de most is!) az ég és mindaz, ami rajta van, alárendelt fontosságú (kivéve talán a Napot). A Föld az, ami számít, és csakis a Föld. És a Földön csak az emberiség számít. És az emberek között csak az én hazám, az én városom, az én törzsem, az én családom, én magam számítok. Az átlagember geocentrikus, antropocentrikus, etnocentrikus és egocentrikus.