Hevesi Sándor
1873. május 3. — 1939. szeptember 8. színházigazgató, rendező, író, műfordító
Vannak komédiások, vannak virtuózok és vannak művészek. A komédiások az alakoskodók, a virtuózok az átalakítók, a művészek az alakítók. A komédiás utánoz, a virtuóz játszik, a művész él.
A színész csak azt hitetheti el a közönséggel, amiben ő maga hisz - néha még azt sem.
Vannak darabok, amelyek csak egyszer sikerülnek, és vannak mások, amelyek sokszor buknak meg. Vannak darabok, amelyek tetszenek, és vannak olyanok, amelyek vonzanak. Mert nem mindig azok tetszenek, amelyek vonzanak, és nem mindig azok vonzanak, amelyek tetszenek.
A szerepekkel a színészek gyakran úgy vannak, mint az emberek a feleségükkel. Kívánják a másét.
A legtöbb színház műsorát ezzel lehet jellemezni: véletlen siker és váratlan bukás.
A legkitűnőbb komikusok mindig azok voltak, akik óriási fájdalommal játszották végig a komikus szerepeiket, s folyton arra gondoltak, hogy velük milyen igazságtalanság történik. A közönség tudniillik legjobban ezeken a fájdalmakon mulatott.
A színész, igazi értelme szerint, az olyan ember, aki több embert, száz embert, sok száz embert hordoz magában, akiben sok száz ember lelke lakozik, s aki ezt a sok száz embert ki is tudja teremteni magából... A színész - emberteremtő tehetség, aki csak utánozni tud, az komédiás.
A táncban a lélek mintegy megszabadul a rögtől, s látható ritmikában fejezi ki magát. A táncosnak testi produkciója tehát szimbolikus.
A leendő szónokoknak elsősorban is hibátlanul beszélő dajkákra van szükségük.
Facebook
Pinterest