Gotthold Ephraim Lessing
1729. január 22. — 1781. február 15. német író és filozófus
Ha műbíráló volnék, ha portám elé merném akasztani a műkritikus cégérét, úgy ez volna a beszédem hangja: enyhe és kedveskedő a kezdővel szemben; csodálva kételkedő és kétkedve csodáló a mesterrel szemben; ijesztő és pozitív a kontárral, gúnyoló a hencegővel s keservesen keserű az ármányossal szemben.
Az embert nem csak füstölt sonka és spárga élteti, hanem, ami ennél több, egy írásos, vagy szóban elhangzó barátságos beszélgetés is.
Ki fontolgat, csupán okot keres a nemlehetre.
Aki tőlem nem vesz, mikor neki nincs, és nekem van, az nem fog adni nekem, mikor nekem nem lesz, s neki lesz.
Örülj velem! Hiszen olyan szomorú, ha az ember egyedül örül.
Amit nem félünk elveszíteni, azt sohse bírtuk, és bírni nem kívántuk.
Egy művész, aki gondolkozik is, kétszer annyit ér.
Aki bizonyos dolgok láttán Nem veszti eszét, annak nincs mit elvesztenie.
A költő, miközben eltávolodik a sajátos és különös igazságtól, annál hívebben utánozza az általános igazságot.
Mit mondjunk a költőkről, akik oly szívesen szárnyalnak föl messze az olvasók többségének értelmi képességei fölé? Mi egyebet, mint amit a fülemüle mondott egyszer a pacsirtának: "Csak azért repülsz olyan magasra, barátom, hogy meg ne halljanak?"
Művészet és természet A színpadon legyen csak egy; Ha természetté vált már a művészet, A természet művészi lett.
Pap s gonosz lélek egyre megy, Az egyik kutya, a másik eb.
Ha háború fenyeget, kell a pénz.
A ritkát nehéz feledni.
A nagyoknak nagy hely kell mindenütt, s ha sűrűn nőnek, egymás ágait zúzzák-törik csak.