George R. R. Martin

Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy időnként kigúnyolják (...), különben túl komolyan vennénk magunkat.

Ha valaki céltáblát fest a mellkasára, ne lepődjön meg, ha valaki előbb-utóbb nyílvesszőt ereszt belé.

A szeretet biztosabb út az emberek hűségéhez, mint a félelem.

Csak úgy őrizheted meg az embereid hűségét, ha jobban félnek tőled, mint az ellenségtől.

Azt hiszed, ha a szívedbe zárod a titkodat, attól kevésbé lesz igaz? Ha sohasem beszélsz róla, sohasem avatsz be senkit, talán megmarad álomnak, még egy álomnál is kevesebbnek, egy félig elfeledett rémálomnak?

A szeretet méreg. Nagyon édes méreg, az igaz, de attól még ugyanúgy végez veled.

Irgalom (...), aljas egy csapda. Túl sokat adsz belőle, és gyengének tartanak, túl keveset, és szörnyetegnek.

Vannak titkok, amelyeket sohasem szabad kimondani, szégyenteljes dolgok, amelyeket jobb, ha az ember magával visz a sírba.

Mindig a láthatatlan ellenség a legfélelmetesebb.

Nincs, ami gyorsabban eggyé forrasztana egy birodalmat, mint a földjére lépő idegen hadsereg.

Gondolkodtál már azon (...), hogy a túl sok válasz éppen annyit ér, mintha egyáltalán nem lenne válasz?

Az évek százával és ezrével múlnak el, de mi egyebet láthat bármelyik ember is az életből, mint néhány nyarat, néhány telet? Ránézünk egy hegyre, és azt mondjuk: örökkévaló. Annak is látszik... de az idő haladtával a hegyek kiemelkednek és eltűnnek, a folyók megváltoztatják az irányukat, a csillagok leesnek az égről, és hatalmas városok süllyednek a tengerbe. (...) Minden változik.

Csak a bolond alacsonyítja le magát, amikor tele a világ olyanokkal, akik szívesen megteszik ezt helyette.

Még soha senki sem halt bele a nyugtalanságba, a meggondolatlansággal viszont más a helyzet.

A legjobb hazugságok tartalmaznak néhány morzsát az igazságból is, legalább annyit, hogy elgondolkodtassák a hallgatót.