Ed McDonald
brit származású író
A sűrű éjszaka sötétjében az ember hajlamos suttogóra fogni az ösztönös félsztől.
Az idő, a pénz és a tekintély előbb-utóbb mindenkit hazuggá tesz.
A bűnös lélek a félelem melegágya. Sokaknak okuk van a rettegésre.
Levegő. Az ember nem értékeli, amíg el nem veszíti. Akkor már az élete utolsó petákját is odaadná még egy utolsó szippantásért.
A meglepetés hatalmas erő. Ha az ember belezuhan a nyugalom buborékába, ellustul. Kihuny a vérszomja, és a harc helyett a menekülést választja.
Az élet új élmények sorozata.
Az ember fényűzéssel veszi körbe magát, mintha a vagyon ideig-óráig távol tarthatná a világ igazi aggályait. Talán így is van.
A gyerekek nem finomkodnak. Jórészt ezért kedvelem őket.
Ha minden ember örökké gyerek maradhatna, akkor kétlem, hogy lennének háborúk.
Az ember szüntelenül keresi a múltjába vezető szálakat, és úgy követi őket, mintha a labirintusból kivezető út titka az emlékeiben gyökerezne. A már megélt események talán egyszerűbbnek, ennélfogva megbecsülendőnek látszanak, mert az eltelt idővel kimosódott belőlük az élet minden zűrzavara.
Néha jóformán elképzelhetetlen, de muszáj időt szánnod magadra. Csak magadra. Hadd vegye át más egy darabig a terheid egy részét!
Csak az az ember fél az öregedéstől, aki elvesztegeti az élete minden pillanatát.
A kétségbeesettek túlontúl könnyen hajtják a fejüket a vallás igájába.
Nincs annál idegesítőbb, mint ha tényekkel bombázzák az embert, főleg kellemetlen tényekkel.
Csak egy ostoba merne magára haragítani egy kamaszlányt. Nem az ő haragjuk elviselésére rendeltetett az ember.
Facebook
Pinterest