Charles Bukowski

Mind meghalunk egyszer, mindenki, micsoda cirkusz! Pont ennek kéne összetartania minket, de ez még sincs így. Jelentéktelen dolgok terrorizálnak és nyomnak el minket. Felemészt minket a semmi.

Néha kimászol az ágyból reggel és arra gondolsz, hogy nem fogom túlélni a napot. De legbelül nevetsz és eszedbe jut, hányszor éreztél már így.

Az a baj, hogy a rossz írók tele vannak önbizalommal, míg a jó írók tele vannak kétségekkel.

Az életed a te életed. ismerd meg, míg éled. egy csoda vagy, és az istenek sóvárogják a gyönyört benned.

Ha az ember hazudott valakinek csak azért, mert ott ül vele szemben, az volt az összes hazugság közül a legmegbocsáthatatlanabb.

Örültem, hogy nem voltam szerelmes, és hogy nem voltam kiegyezve a világgal. Szerettem mindenre haragudni. A szerelmes emberek gyakran ingerlékenyek, veszélyesek. Elvesztik a józan eszüket. Elhagyja őket a humoruk. Idegessé válnak, pszichotikussá, és unalmassá.

A fájdalom furcsa dolog. (...) A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint aki hirtelen megbolondult. Nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad.

Tudta, hogy ami megesik egyvalakivel, az bizony megesik a legtöbbünkkel. Az életünk egyáltalán nem különbözött a többiekétől - még akkor sem, ha szeretnénk azt hinni.

Ha lehetőséged van szeretni akkor legelőször is magad szeresd.

Vannak rosszabb dolgok is mint a magány de évtizedek szükségesek hogy erre rájöjjünk.

Egy jó vers mindenre képes és ami a legfontosabb Egy jó vers tudja mikor kell abbahagyni.

Az embereknek nincs semmi humorérzékük, mindenki halál komolyan veszi önmagát.

Egész egyszerűen gondjaim vannak az emberekkel. Az állatokat viszont kedvelem. Nem hazudnak, és ritkán ugranak neked.

A szerelem az a szó amit túl sokat és túl hamar használnak.

Zseni vagyok, csak rajtam kívül senki nem tudja.