Cara Hunter
angol író
Az emberre különféle érzések törnek rá, amikor hirtelen nyoma vész a gyerekének. Előbb dühös lesz, aztán pánikba esik, képtelen elhinni, hogy ez vele is megtörténhet, végül bűntudat keríti hatalmába.
A saját gyerekemet még egy símaszkban vagy műanyag fóliába csavarva is felismerném. A szülők már csak ilyenek. Az ember pontosan ismeri a gyereke minden mozdulatát.
Az emberek főként a szembetűnő jelekre alapozzák a véleményüket.
A kisgyerekek időnként eltúlozzák a dolgokat. Amikor az ember ennyi idős, az égvilágon mindennek sorsdöntő jelentősége van.
Aki megosztja másokkal a dolgait, az könnyen szerez barátokat.
A (...) gyerekeknek még nincs megfelelő arányérzékük. Mindent felnagyítanak, pláne a rossz érzéseiket, és azt képzelik, a pillanatnyi keserűségük örökké fog tartani.
Döbbenetes, hogy milyen nehezen veszik észre az embert, még akkor is, ha mindent elkövet, hogy feltűnést keltsen. A legtöbb ember annyira szórakozott. Mindenki csakis a saját gondolataival van elfoglalva.
A kegyetlenség nincs évszakhoz kötve, mindig és mindenhol jelen van (...). De a hideg és a sötétség valahogy elveszi az élét.
A vevők belépnek egy eladó házba, és a következő harminc másodpercben már el is döntik, hogy az ingatlan érdekli-e őket.
Facebook
Pinterest