Alessandro Del Piero

Edzeni, edzeni és edzeni kell. Nem szabad megijedni az áldozattól. Gyűlölnöd kell a vereséget.

Az igazi kihívás sosem ér véget, minden apró mozzanatban keresni kell. A kihívás arra késztet, hogy állandó párbeszédben legyek önmagammal.

Az egyik legfontosabb emberi erény a választás képessége.

Minden tiszteletem ellenére sem értek egyet a coubertini elvekkel: a részvétel valóban fontos - de nem elég.

Tudok szimpatikusan, jól nevelten viselkedni, képes vagyok visszafogni magam, nem okoz gondot a hallgatás. De a pályán a zabolátlan energiák, az égbe szökő adrenalinszint és testi erőm által teljesedem ki. A pályán megszállottá válok.

Az első kihívás önmagad legyőzése: ha ezen túl vagy, akkor képes leszel mások felett is győzelmet aratni. Totális győzelem lesz ez: a szív és a lélek diadala.

A stílus viselkedésmód, a választásaink, a lemondásaink tükröződnek benne: eldöntjük, hogy milyenek ne legyünk.

Az embereknek megvan rólunk a pontos, jól körülírható véleményük. A személyünkről kialakult kép azonosítja a stílusunkat, a stílusunk pedig értünk beszél. A stílus mi magunk vagyunk.

Maga a vágy fontosabb, mint a vágy tárgya.

Egy-egy klasszis megoldás ösztönből fakad, míg az edzés tudományos hátterű: utóbbi az előbbi szolgálatában áll.

A szépség a sportban azt is jelenti, hogy előrenézünk: meglátjuk a még nem létező szépséget, és próbáljuk formába önteni.

Amíg fiatal vagy, addig mindent akarsz, azonnal. Ha veszítesz, utána rögtön pályára akarsz lépni, hogy ne égessen a kudarc, hogy azonnal ki tudd törölni az emlékét. Ez a hozzáállás téves. A revanshoz ugyanis idő kell.

Miből táplálkozik a forma? Mi segít hozzá, hogy a legjobbadat nyújtsd? Mi az, ami ellenállóvá tesz a fájdalommal szemben, ami segít, hogy nyugodt és bölcs maradj, hogy ne add fel? Mindezekhez tapasztalat, szívósság, és akaraterő kell - valamint higgadt elme.