Idézetek a véletlenről
Azok az apró, bolondos dolgok, amiket a véletlen játékának szoktunk nevezni, sokkal bonyolultabb és jelentőségteljesebb történések, mintsem gondoljuk.
Ami koncepciónak látszik, az néha csak véletlen, a körülmények tőlünk független alakulása, és néha a szükségszerűség jelzése.
Ha tíz embernek felteszek tíz ostoba kérdést, néha előfordul, hogy belebotlok valamibe. Néha, ha odafigyelek, képes vagyok észrevenni, hogy ráakadtam valamire. Ez kicsit olyan, mint az aranyásás. Minden áldott nap ki kell menni a folyóhoz sarat szitálni. És ha az ember nyitva tartja a szemét, nagyritkán talál egy koszos kis kavicsot, ami valójában egy aranyrög.
Én nem hiszek a véletlenekben. Ez így rendeltetett, hogy mi itt és most találkozzunk.
A véletlen néha rákényszerít, hogy életünk tanújává olyan embert tegyünk, akit nem ismerünk, hogy annak idegenségével lépjük át a múlt emlékeit, amelyek leküzdhetetlenül dolgoznak ellenünk.
Ha egy pillangó Tokióban meglibbenti a szárnyait, akkor ennek következményeképpen a New York-i Central Parkban elkezdhet esni az eső. A gondot az okozza, hogy az események ilyen sorozata nem reprodukálható. Legközelebb, amikor a pillangó ismét meglibbenti a szárnyait, a környezetet jellemző számos tényező értéke egészen más lesz, ami ugyancsak befolyással van az időjárás alakulására. Ezért olyan megbízhatatlanok a meteorológusok prognózisai.
A feltaláló nem mindig érti azt, amit feltalál.
Nem sejted, hogy véletleneid belőled fakadnak.
Félelmetes volt, hogy mennyi véletlen jött közbe, de a legjobban lefektetett tervek amúgy sem vesznek számításba minden eshetőséget.
El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.
A Karib-tenger kalózai c. film
A véletlenszerűségek és a bizonytalanság hatalmas szakadéka tátong egy nagyszerű regény - vagy ékszer, vagy csokoládés sütemény - megalkotása és ugyanezen nagyszerű regény - vagy ékszer, vagy csokoládés sütemény - üzletekben való tömeges felbukkanása között. Ezért van az, hogy a sikeres emberek szinte mindegyike - legyen szó bármilyen területről - azok közé tartozik, akik nem adják fel.
Életünk menetét a gyertya lobogó lángjához hasonlóan véletlen események sora mozdítja minduntalan új és új irányokba. Végül ezek a véletlen események a rájuk adott reakciókkal együtt határozzák meg a sorsunkat.
Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerűen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható.
Nemcsak a barátságban, hanem talán még inkább a szerelemben is, amely a lélek legbensőbb élménye, csaknem kizárólagosan a véletlen uralkodik. Hogy miféle személyekkel fogsz összetalálkozni életed során és hogy kik fognak legmélységesebben érdekelni, ez csaknem olyannyira véletlennek a dolga, mint a virágpor szemcséjének sodródása a fenyőerdőben.
Semmi sem történik véletlenül, senki sem viselkedik véletlenül úgy, ahogy. Mindennek oka van, és bizony addig, amíg nem nyitod fel magad, és nézel mélyen a lelkedbe, azt fogod hinni, hogy veled van a baj. (...) De a saját korlátaid felfeszegetése mindig újabb kapukat nyit meg a szabadság felé.
Facebook
Pinterest