Idézetek a szabadságról
Mi lehetett volna. Ez már nem volt fontos. Ami van - az számít.
Aki nem tud újrakezdeni - meghalt. Ha a fa nem tud az évgyűrűk mellé újat növeszteni - vége az életének...
A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak.
Talán a börtön falain át érzett szerelem az igazi, a nagy szerelem. Az imádság addig termékeny, amíg nem ad rá választ az Isten. Az éles kövek meg a tövisbokrok táplálják a szerelmet.
Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.
Rossz kerék mindig hangosan csikorog. Üres kalász mindig magasabban áll.
A legtöbb, amit az ember tehet, hogy mindig óvatosan lépked az úton, akár sima és egyenes, akár gödrös és veszélyekkel teli.
A szem sosem elég. A testnek is érezni kell a világát.
Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol.
Félideálokkal nem lehet harcba menni, sem mással megértetni magunkat!
Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.
Nincsen olyan kevéske, melyben ne lehetne a legtöbbre lelni.
Nincsen olyan óvatos lépés, mely omlást ne indítana.
A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.
A szelídség és az erő egyáltalán nem zárják ki egymást, hanem egymás ellentétjeként igen nagy feszültséget teremtenek. Minél nagyobb a feszültség, annál hatalmasabbá válik megnyilvánulásának vágya.
Facebook
Pinterest