Idézetek az igazságról
Az általánosítások kissé mindig hazudnak a nagyobb igazság szolgálatában.
Megesik, hogy az ember egyedül - vagy kettesben - marad, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsen igazsága.
Némelyek természetesen nem akarják hallani az igazat, de ez nem a mi gondunk. Az ember nem lehet író anélkül, hogy ne törekedjen a pontos találatra.
Azon mulik a legtöbb félreértés az életben, hogy az ember nem tudja eltalálni, hogy tulajdonképen hol is vagyon az igazság.
Az igazságot mindenkinek önállóan kell meglelnie.
Tud-e jól szólni a zene, ha nem igaz? (...) Vajon az igazság és a szépség nem elválaszthatatlan édestestvérek-e? Csak az igaz a szép, csak a szép az igaz, nem így van?
A tévedés egyáltalán nem ellenkezője az igazságnak, hanem csupán másfajta elrendezése ugyanazoknak a köveknek, ugyanazokból a kövekből emelt, sem nem igazabb, sem nem hamisabb, csak más templom.
Az öregségben ez a szép s szomorú: az ember túlságosan tisztán látja, mi az, ami igaz s mi az, ami nem.
Csak hallgatás közben fogan meg és ver gyökeret az igazság. Mert mindennél fontosabb az idő, éppúgy, mint a szoptatásnál.
Az igazság fölfedezése mindig fájdalommal jár.
Az igazság (...) mindig fut az ember elől, s az emberi szellem (...) mindig üldözi. Az ember olykor utoléri, olykor meg elmenekül az ember elől.
Az igazság olyan, mint az illat, mely észrevétlen érvényt szerez.
A részigazságok elszórakoztatják az embert.
Az igazságot kevés ember képes megfelelően kezelni.
Az igazság egy elefánt, amelyet három vak ember megpróbál leírni. Az első megfogja a farkát és azt mondja: ez egy kötél. A második a lábát tapintja meg és azt mondja: ez egy fa. A harmadik az ormányát fogja és azt mondja: ez egy kígyó.
Facebook
Pinterest