Idézetek a hazugságról
A legtöbb hazug ember elkövet egy alapvető hibát: azt, hogy csak a pillanatnyi megkönnyebbülést tartja szem előtt, nem pedig azt, ami utána következik. Nem tervez hosszú távra.
A hízelgő nem azt mondja, amit szíve mélyén érez. Minden gondolatát a tettetés, színlelés palástjával leplezi.
Minden hang hűséget ígér, minden szív szeretetét bizonygatja, a királynak pedig úgy kell méricskélnie és válogatnia, mintha árus lenne egy bazárban, árgus szemmel lesve a csalás és árulás halvány jeleit.
Néha olyan sokáig hazudik az ember, hogy nem veszi észre, kivel lehet őszinte.
Nemcsak direkt módon lehet hazudni. (...) Van az indirekt hazugság, amely sokkal bonyolultabb.
Amikor valaki hazudik, egyszerre több narratívával kell zsonglőrködnie: az igazsággal, amit tud; azzal, amit igaznak akar tudni; azzal, amit igaznak akar bemutatni; és mindazokkal az érzelmekkel, amelyek mindezekkel együtt járnak - félelem, harag, bűntudat, remény. Mindeközben pedig igyekszik hihető képet sugározni magáról, ami azonban ilyen körülmények között pokolian nehéz feladat.
Szeretem a hazugságokat, csak azt nem, amikor rájövök.
A hazudozást csak úgy lehet megúszni, ha teljes szívedből hiszed.
Az ember próbál csak akkor hazudni, ha tényleg muszáj.
A hazugságok simák és készségesek. Az igazság kemény, tele durva szögletekkel. Csupán ritkán segít bárkinek is.
Ne féljünk nevén nevezni a hazugságokat, szabad emberek vagyunk. Nem engedhetjük meg, hogy a józan észt tartósan legyőzzék a hamis eszmék. Olyan ez, mint az élet és a halál küzdelme: ez utóbbi elég, ha csupán egyszer győzedelmeskedik, innentől övé lesz visszavonhatatlanul a végső diadal.
Mindenki annyit hazudik a gyerekének és magának, amennyit csak akar.
Akit ragaszkodása az igazsághoz egy boldogtalan korban hazudni kényszerít, annak nincs többé megállása, újra és újra hazudnia kell.
Az egyenes beszéd, az őszinteség a gyerekeknek is jár.
Aki olyan sokat hazudik, annak az igazát sem hiszi el az ember.
Minden gyerek őszinte egy darabig, amíg meg nem tanulja, hogy bajba kerülhet miatta. Mi tanítjuk meg hazudni a gyerekeket, mi tanítjuk meg arra, nehogy kibökjék, mit akarnak. Egyszerűen: megszégyenítjük őket azért, amit kimondanak. Te vaníliafagylaltot akarsz? Most? Hát hülye vagy? Ennyi, kész. A lényeg nem az, hogy a gyerek valami mást akar, és meg kell tanulnia, hogy este kilenckor nem szabad vaníliafagylaltot kérni, hanem az, hogy megtanulja: minden szívéből eredő vágyat el kell dugni.
Facebook
Pinterest