Idézetek filmekből
Annyira könnyű másokat okolni a hibáinkért, de igazából mi vagyunk felelősek magunkért.
Az írót senki sem tanítja semmire. Az íróknak csak azt tanítjuk, amit tudunk, hogy találják meg és tartsák meg a hangjukat. Azok is tartsák meg, akiknek van, és azok is, akiknek nincs, mivel csak egy felé mehetnek. Persze azt hasznos tudniuk, hogy merre mennek.
Az élet nem fagyasztott békacomb, nem halott nagymamába kapaszkodó ragaszkodás vagy mi a fene. (...) A happy endet mi intézzük magunknak, senki sem lesz helyettünk boldog, és sokszor csak azon múlik, hogy hol állítjuk meg a filmet.
Levelet hagyni egy üres lakásban szerintem a gyávaság csúcsa. Olyan szánalmas, alpári. Ez nem szakítás, ez elkotródás, cserbenhagyás, mondhatni szívatás.
Mindnyájan szembesülni fogunk a vétkeinkkel egy nap, és azoknak inkább a súlya számít, mintsem a mennyisége.
Néha a halál az egyetlen kiút a szenvedésből.
Egy jó sakkozó mindig tudja, melyik bábut áldozza fel, és mikor.
Harminc éve állok a pult mögött, és mondhatom magának, én felismerem a szerelem születését. Meg is tudom adni a receptjét. Vegyen két törzsvendéget! Hitesse el velük, hogy tetszenek egymásnak! Hagyja főni a dolgot, és megtörténik a csoda!
Amíg áll az ember, addig mindig más hátán teszi azt.
Ebben a világban senki sem vesz észre, ha nem tartod magad érdemesnek a figyelemre.
A vonzerő azzal kezdődik, hogy képes vagy igazán megszeretni önmagadat.
Hegyre sétálni a bolondok gyönyörűsége.
A törvény néha csak egy darab papír. Van jó, és van rossz, és valahol a kettő között ott az élet.
Ha háborúba mész, nem az országodért, a családodért vagy a zászlódért harcolsz, hanem a katonatársaidért, akik melletted fekszenek az árokban.
Az emberek elmondják, hogy kicsodák, csak nem figyelünk, mert azt akarjuk, hogy azok legyenek, akiknek mi szeretnénk látni őket.