Idézetek filmekből
Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.
A szerelmi kapcsolatokban finom vonal húzódik a gyönyör és a gyötrelem között. Igazság szerint közkedvelt hiedelem, hogy a gyötrelem nélküli kapcsolat értelmetlen. Egyeseknek a fájdalom növekedést is jelent. De honnan tudjuk, hogy hol végződik a növekvő fájdalom és hol megy át gyötrő fájdalomba? Mazochisták vagy optimisták vagyunk, ha továbbmegyünk ezen a vékony vonalon? És ha már kapcsolatról van szó: honnan tudjuk, hogy mikor elég az elég?
Kockáztassatok, tévedjetek, és legyetek maszatosak!
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy boldog legyen az ember, de te már belekényelmesedtél a boldogtalanságba. Nem volna csodálatos, ha egyszer felébrednénk reggel és te azt mondanád: "ma boldog leszek"?
A modern nőknek születésük óta azt mondják, hogy az lehet belőlük, amit csak akarnak. Lehetnek űrhajósok, vezethetnek internetes céget, vagy otthon is maradhatnak a gyerekükkel, nincsenek többé szabályok, és a választások száma végtelen, és a jelek szerint az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Nekem viszont úgy tűnik, hogy annyira elrontott bennünket ez a nagy szabadság, hogy képtelenek vagyunk választani.
Inkább meghalok most, mint hogy száz évig éljek tovább nélküled.
Majd' minden 16-17 éves sráccal előfordul, hogy rossz döntést hoz, tönkretesznek valamit. Idétlenkednek az órán. Megbántanak valakit. Részegen jelennek meg a szalagavatón. Erre behívatják őket az igazgatóhoz. (...) Elveszik tőlük a kocsijukat vagy szobafogságot kapnak. De vannak olyan srácok, akik ha rossz döntést hoznak, annak az eredménye: egy lelőtt kölyök a parkolóban.
Ha a világ hátat fordít neked, fordíts te is hátat a világnak!
Játszol. Úgy érzed minden jól megy. De, hirtelen becsúszik egy hiba. És még egy. És még egy... hiába küzdesz ellene. Minél jobban igyekszel, annál rosszabb lesz a helyzet. Végül teljesen lebénulsz. Nem kapsz levegőt. És mindennek vége. Elmerültél.
Tudod, milyenek a férfiak: ha azt mondod, "tűnj el", úgy értik, "gyere, a tiéd vagyok!"
Rejtélyes dolog a szerelem. Azt se tudjuk, mit akarunk, és egyszer csak ránk talál.
Az emberek mindig azt hiszik el, amire vágynak. Boldogan hagyják átverni magukat, hogy megkapják, amit akarnak, az illúziót, hogy lehetnek valakik, hogy nincsenek egyedül, hogy van kiút ebből a pöcegödörből. És az illúzió drága mulatság, de még így is megéri.
A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.