Idézetek filmekből
Utazók vagyunk, a végzet által kijelölt utat róva, mely ahhoz vezet minket, kinek részére a bennünk élő csoda hivatott. De vigyázz, miközben kutatjuk a fényt, leszállhat a sötétség.
Minden gyermek csodával a lelkében születik, különleges céllal, és minden egyes csoda csupán birtokosának adatik meg.
Képzeld el, hogy az idők kezdetén még nem voltak csillagok az égen. Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, miknek gondoljuk őket. Képzeld el, hogy a távoli fények nem a messzi nap sugaraiból áradnak, hanem szárnyunkból, midőn csillagokká változunk.
Amikor elveszítjük igaz szerelmünket, az életünk értelmetlenné válik, szinte kiüresedik. De végzetünk beteljesítésének reménye megmarad, még ráébredhetünk rendeltetésünkre. És nagy ritkán megtörténhet, hogy sorsunk kutatásának útja felülkerekedik, akár magán az időn is.
Fiatalkorodban mindig azt mondják neked, hogy a világ olyan, amilyen, ezért el kell fogadnod a szabályokat és nem feszegetni túlságosan a határokat. De ez egy beszűkült élet. Az élet sokkal több lehet, miután felfedezel egy egyszerű igazságot: azt, hogy körülötted mindent, amit életnek hívsz, olyan emberek alakítanak, akik nem okosabbak nálad, és változtathatsz ezen, formálhatod ezt. Saját dolgokat készíthetsz, amiket mások használnak majd. Nem szabad eleve elrendeltnek, megváltoztathatatlannak tekinteni a sorsunkat, az életünket. Változtass, fejlessz, alkoss maradandót! És ha ezt felismered, teljesen új ember leszel.
A végén mindig eszedbe jut, hogy milyen volt a kezdet.
A munka az, amit akkor csinálsz, amikor valami teljesen mást csinálnál.
Félünk a sötétben. (...) De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől, hanem a benne rejtőző igazságtól.
Egy ember valódi személyiségét nehéz kiismerni. Néha még magának az illetőnek is. (...) Legtöbbünknek idővel felszáll a köd, mások számára azonban maradnak megválaszolatlan kérdések.
Sokan érik meg úgy az öregkort, hogy észre sem veszik, hogy valójában már nagyon régóta halottak.
A halál egy tolvaj. Elveszi és megtartja mindazt, ami az ember... ami volt.
Új cél csakis a veszteség felett érzett bánatból születhet.
Három dolgot már biztosan tudok a földi életről. Az első, hogy mind összetartozunk. A második: ami a kezdet, az a vég, és vice versa. A harmadik, hogy az ember bármennyire is szeretné, semmi sem teljesen az, aminek látszik.
Az ember végtelen módon képes kommunikálni, ki jól, ki kevésbé jól. (...) Mégis egy nyelvváltásnál vagy idegen környezetben inkább hallgatunk. Még azon olyan egyszerű önkifejezések is gondot jelentenek, mint a lét, az akarat, a szeretet.
Az ember könnyen összezavarodik, hogyha messziről szeret valakit, vagy ha nem viszonozzák a szerelmét. A legszebb szerelem is gyűlöletbe fordul.
Facebook
Pinterest