Idézetek filmekből
Néha azok a dolgok, amikbe kapaszkodunk, közel sem olyan fontosak, mint amiket elengedünk.
Rájöttem arra, hogy a hiba olyasmi, ami nem is létezik. Csak az létezik, amit látni akarunk.
Kegyetlen az élet. Akkor a túlvilág miért lenne kellemes?
Látsz egy ajtót és be akarsz lépni rajta, hogy magad mögött hagyd. Megteszed, de visszavisz ahhoz a perchez, és megint meglátod az ajtót, és tudod, hogy úgysem fog sikerülni, de bízol benne. Így hát megint belépsz rajta, és minden alkalommal visszatérsz ahhoz a szörnyű perchez. És folyton újraéled, így inkább nem nyitod ki többet az ajtót. És tétlenül vársz. De biztosíthatlak: az egyik ajtó kivezet, barátom.
Senki se mondhatja meg, hogy hol a helye. Hol az én helyem? Hol van bárki helye? De én segítek: ahol boldog, ott a helye. És a boldogság pusztán a környezethez való személyes alkalmazkodáson múlik.
Azt mondják, hogy a vér nem válik vízzé. A vérünk meghatároz, megköt, megátkoz. Némelyeket a vérük előkelőkké, gazdaggá tesz, másokat szolgaságra ítél.
Kik vagyunk mink, hogy megmondjuk másnak, mit tehet és mit nem?
Az együttérzés hiánya éppolyan otromba tud lenni, mint egy túlzásba vitt könnyáradat.
Nem arról van szó, hogy miért akarok meghalni, hanem arról, hogy minek éljek tovább.
Szánalmas vagy! Nézd meg, mit csinálsz! (...) A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus. Ne kapaszkodj bele mindenbe! Engedd már el magad végre!
Nem csak a bikát kell a szarvánál fogva megragadni. Az életet is!
Nem hiszem, hogy létezik ennél fájdalmasabb dolog: az, hogy az életem, a létezésem senkinek sem számít az egész világon.
Hasonlítunk egymásra. Te és én egyformák vagyunk. Mert nincsenek barátaink. De nem ők tesznek erőssé, hanem a céljaink.
A sors tényleg egy olyan felhő, amelynek árnyéka örökké rád borul, bárhová is mész? Vagy inkább olyan, mint a szél, amelyik arra jár,amerre éppen neki tetszik? Egyelőre még nem tudom.
Az lesz igazán erős, aki végig hisz magában!