Idézetek filmekből
Egy bizonyos fokú elszigeteltség növeli a kreativitást.
Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalmak elmúlhatnak. Visszanézünk, és látjuk az emlékeket, amiket már feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk hallani. Változik az élet, és én is változom. Nem tudok megbocsátani.
A halál elmerül a győzelemben. Íme, elárulom neked a szent titkot: a halálban nem alszunk.
Vajon mit lát a kamera? Belelát a fejbe? Vagy akár a szívbe? Belém lát vajon? Belénk? És tisztán vagy homályosan? Remélem, hogy tisztán, mert én már nem látok magamba. Csak zaccot látok.
Amíg az az Úr szándéka, ön ott fog virágozni, ahova ültették.
Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, meglepődve tapasztalod, mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül.
Fogadj el annak, amilyen ma vagyok, és ne utasíts el azért, amilyen tegnap voltam.
Ha hű maradok ahhoz, amiben hiszek, az méltóságot ad, és belekapaszkodhatok, és mindenekfölött, kétségtelenül ez az a hit, ami hazavezet.
Ha huszonegy leszek, szakítok ezzel az élettel. Apám és anyám meglepődnek majd a hirtelen változáson. Meglepődnek majd, hogy én, a csavargó megjavulok... mintha soha nem is lettem volna rossz. Eldobom a gonosz viselkedést, mint valami rongyos ruhát. Akkor változom meg, amikor a legkevésbé várják tőlem.
Amikor eljöttem, a szobalány megkérdezte, hová indulok. Azt mondtam "Akárhová, akárminek. Jó napot kívánok!"
Nincs értelme tudni az időt. Időtlenek vagyunk.
Amikor gyerekek vagyunk, egyre csak azt halljuk, hogy nőj már föl, szerezz állást, házasodj meg, vegyél házat, legyenek gyerekeid, ennyi... de az igazság az, hogy a világ ennél sokkalta furább... sokkal sötétebb és sokkal bolondabb... de sokkalta jobb is!
Sosem hittem a szerelemről, hogy igazi. Most meg az élet nem tűnik igazinak nélküle.
Mi a bizonyíték arra, hogy létezünk? Nincs szükség bizonygatásra. Nem kell létrehozni semmit. Csupán minden másodpercünket a legteljesebben kell megélnünk, és a múlt nyomai beleégnek a földbe.
Néha elképzelt személyekbe vagyunk szerelmesek.