Idézetek a férfiakról
Egy férfi akkor kerül legközelebb önmagához, amikor eléri egy játékba belefeledkező gyermek komolyságát.
Az asszonyok kerülő utakon érik el a céljaikat. Megtanulják - már ha nem ezzel a tudással születnek -, hogy kihasználják a férfiak gyönge pontjait.
A hím és a férfi között akkora különbség van, mint a szén és gyémánt között!
A férfiak küszködnek, a nők meg port törölnek.
Az érett férfi szerelme szebb és mélyebb, mint a fiatal tacskók lángolása. Szenvedni a szerelemtől csak felnőtt férfi tud. Belehalni.
Ment fölfelé a sötét lépcsőn, s érezte magában a férfiasságot, a megtagadott, elnémított, meggyalázott, kordába szorított, megostorozott, kárhozatra ítélt, elpazarolt férfiasságot, érezte, hogy az elhasználatlan, megavasodott energiafölösleg elárasztja egész testét, maró tűzként ég a vérében, s végül a torkában ülepedik le sűrű, csípős váladékként; s egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy annyi sok férfi egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy megnősült.
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.
A gondolkodás tekintetében a férfi és a nő között meglehetősen apró a különbség, a szerelemben ellenben jelentős.
Belegondolni is szörnyű. Némelyik pasasnak csodatételre van szüksége ahhoz, hogy teljesíteni tudjon. Naná. Mert teljesíteni akar, mert tolmács nélkül fel nem foghatja, mint jelent a szó: szerelem. Amelynél különb afrodiziákum, csodább csoda aligha létezik a föld kerekén. Persze, a szerelem nemcsak ágyi attrakciókat kíván, hanem érzelmieket is. Ez viszont rendkívül fárasztó, ráadásul szívük, lelkük is belefájdulhat. Marad a viperaepe, az őrölt csontok, a tigrispénisz. A futószalag-aktusok. Rászoruló urak! Önöknél az okozza a funkció-zavart, hogy igazából unják az egészet, úgy ahogy van. Hagyják a pokolba a drága lotyókat, keressenek maguknak igazi nőt, aki nem csak porhüvely, de lélek és ész.
Az idő és a tér valódi lények. Férfi és nő. Az idő a férfi és a tér a nő.
A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják azt is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt, elhanyagolt disznó.
Látod kiscsávó, ilyen hülyék a Vénusz-lakók - nézett szomorkásan a Móni ölében üldögélő kisfiúra Márk. - Örülj neki, hogy férfi vagy. Bár ne örülj, mert amikor felnősz, meg kell majd fejtened, és ki is kell bírnod őket, amikor megőrülnek, mint most az anyád. És kezeskedem: gyakran meg fognak őrülni. Nem irigyellek.
Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.
A legtöbb harmincas évei elején járó férfi még mindig kalandot keres, különben már rég megnősült volna.
Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.