Bölcsességek
Nem annyira az érint meg másokat, amit mondunk, mint az, ahogyan élünk.
Hogyan lehetnél több? Hiszen már most is határtalan vagy, végtelen! Amikor meghalsz, Vándor, nem azt fogják kérdezni tőled a mennyek kapujánál, szent voltál-e; azt fogják kérdezni, önmagad voltál-e.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy elvesztegessük. Álmainkat csak cselekvéssel, tettekkel valósíthatjuk meg, és nem annak tervezésével, hogy mit fogunk tenni.
Szándék és tett között nagy a különbség.
Ha túl közel mégy, nem látod jól a dolgokat.
Mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével.
Mert a test szép formájában semmi egyebet nem kell szeretnünk, mint azt, hogy isteni eredetű lelkünket arra a szépségre emlékeztesse, amelyet korábban az istenek között a maga igaz és tiszta mivoltában látott. (...) A bölcs nem annyira szeret, mint inkább visszaemlékezik.
Megváltozott a világ. Most minden más, mint azelőtt volt. És ez így is marad, soha többé nem térünk vissza oda, ahonnan elindulunk.
A tanároknak és a könyveknek is megvan a maguk értéke, és az iránymutatás, valamint az inspiráció különböző formában juthat életedbe. De soha ne feledd, hogy a kincs már benned van - mások nem adhatnak neked semmit, amid ne lenne már meg amúgy is. Ők csak a kulcsot adhatják neked, a saját belső gazdagságodhoz.
Ha nem ismered fel, hogy van hatalmad nemet mondani, soha nem fogsz tudni igazán igent mondani.
A vágyak és a ragaszkodás előre húznak. A félelmek, ellenállás és elkerülés pedig visszahúznak.
Sok ember összekeveri az önközpontúságot az önzéssel. De ha egyszer megtaláltad a saját egyensúlyodat, megtalálod a belső békét és belső erőt ahhoz is, hogy igazán fontosat adjál a világnak.
Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: - Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: - Anyám, megértettem.
Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni. A törlesztéssel csak növelni lehet.
Semmi értelme sincs olyasmit keresni, amit az ember nem akar megtalálni.
Facebook
Pinterest