Bölcsességek
Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe sem jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet.
Az egyetlen módja, hogy az ember igazán éljen, ha szembenéz a halandóságával.
Minden bölcsesség paradoxonban végződik.
Ami elmúlt, ami van és ami lesz, bele van szőve az élet szőnyegébe. A szépségben ott a romlás, a tudásban a tudatlanság, és a bátorságban a gyávaság. Mindegyikük kevesebb lenne a párja nélkül.
Amikor elfogadod, amit már amúgy is tudsz, a többi jön magától.
Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.
Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből.
Kevesen értik meg, hogy sok esetben a semmittevés, illetve a várakozás az egyetlen helyes magatartás. A stratégia nem sakkjátszma, ahol minden lépést ellenlépésnek kell követnie. A stratégiában nem szükségszerű az ellenlépés, ott várakozni is lehet.
Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.
Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.
Az emberek könnyebben elviselik a bajokat, ha látják, hogy azok okozói is pórul jártak.
Csak arra gondoltam, ha tényleg el akarod kerülni a hepehupákat az úton, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha valaki mást löksz az árokba, aztán hagyod ott elvérezni.
Az embernek valóban az emlékezet jelent mindent. Az emlékezet az azonosságtudat. Te magad vagy.
A megtarthatatlan fogadalmakat megtenni se érdemes.
Jobban járunk, ha az eszünket arra használjuk, hogy elviseljük a bennünket ért bajokat, mint hogy azon töprengjünk, miféle bajok is érhetnek.
Facebook
Pinterest