Idézetek a bizalomról
Nem szeretem a kedves embereket, mert nem hiszek bennük. Az emberek csak akkor kedvesek egymással, ha akarnak valamit.
Csak az árulhat el minket igazán, akiben megbíztunk valaha.
Nem fogadhatok barátommá senkit, mert ilyen vagy olyan mértékben, de mindenki gazember és áruló, csak alkalom szükségeltetik hozzá. Az ember senkit ne fogadjon a bizalmába, mert az illető, mihelyt abból haszna ígérkezik, vagy hogy a bőrét mentse, azonnal elárulja.
Soha senkinek ne beszélj önmagadról, a terveidről, az életedről. Ha mindenképpen beszélned kell, mondd mindennek az ellenkezőjét. Így téged nem érhet meglepetés, legfeljebb azt, aki visszaélne a bizalmaddal. Adj minél zavarosabb képet önmagadról. Az álarc alatt hordj száz másik álarcot.
Nem kell feltenned a legjobb hamis mosolyod, Nem kell ott állnod és égned belülről, Ha nem tetszik.
A minket körbevevő erkölcsi ámokfutást érzem a legnagyobb problémának, mert amíg nem lehet megbízni egymásban, vagy tisztességesen, nyíltan egymás szemébe nézni, amíg nem lehet még csak kísérletet se tenni a konfliktusok rendezésére, addig úgysem lesz semmiből semmi.
Ha szeretsz valakit, meg kell bíznod benne - másképp nem megy. Kulcsot kell neki adnod mindhez, ami a tiéd. Különben mi értelme?
Úgy is bízhatsz az emberekben, hogy közben nem szolgáltatod ki magad nekik.
Ha valaki szimpátiával, jóakarattal és bizalommal fordul felénk, az egyszerűen jót tesz nekünk. Áram indul ki belőle, mely erőt ad, növeli önbizalmunkat és biztonságunkat. Megfordítva is igaz.
Jó, ha van valami, amibe mégis bízik az ember. Hiszen nem azért, mintha az segítene rajta. De mégis csak más az érzés. Nyugodtabbá teszi az embert.
A bizalom egy konkrét dologra irányul, a feltétlen bizalom holisztikus. A bizalom azt takarja, hogy milyen viselkedésre számítunk egy másik embertől; a feltétlen bizalom pedig azt, hogy miként tekintünk az illetőre.
Azokkal soha nem kell szövetséget kötni, akikben megbízol.
Minél nehezebb az élet, annál inkább szükségünk van valakire, akiben megbízhatunk.
Soha ne bízz meg olyan emberben, aki kéretlenül az asztalfőre ül más házában.
Az ember soha nem lehet biztos még a barátaiban sem. (...) Nem tudhatjuk, mi rejtőzik a társaink lelke mélyén.
Facebook
Pinterest