Viccesnek lenni
A viccek mögött gyakran szomorúság vagy valamilyen probléma lapul meg. Az álarc alatt pedig - mindegy, mennyire vicces és szórakoztató valaki - egy igazi ember.
A társadalom egészen addig elfogadja a hibáidat, amíg vicces vagy. Az egyetlen módja, hogy a halálra szekált gyerekből népszerű kölyök váljon, ha felveszi az osztály bohóca szerepet.
A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők.
Abban a pillanatban, hogy valaki viccesnek gondolja magát, megszűnik viccesnek lenni.
Nincs annál kínosabb, ha az ember vicces akar lenni, de közben csak nevetséges, amit csinál.
Van, aki már gyerekkorában jól néz ki, van, akinek gazdagok a szülei (ergo ő is gazdag lesz), akinek pedig egyik sem jutott, az megpróbál vicces lenni.