Vallási őrület
A vallás a gondolkodás egyetlen területe, ahol előkelő magatartásnak minősül, ha az ember bizonyosnak mutatja magát olyasmiben, amiről senki emberfia nem lehet biztos. Árulkodó, hogy a magasztosságnak ez az aurája csak azokat a hiteket lengi körül, amelyeknek sok követőjük van. Ha valakit azon kapnának, hogy a tengeren Poszeidónnak hódol, rögtön idiótának bélyegeznék.
A vallásos megtérés külső szemlélő számára nem sokban különbözik az őrültségtől.
Én nem tartom sokra a vallást. Túl sok vakbuzgó őrült lázálmát nevezték már a vallás nevében Isten akaratának. A szentséget az igaz tettekben és a védtelenek melletti bátor kiállásban találod.
Az ember megőrülne, ha a Bibliát tényleg komolyan venné; de ahhoz, hogy valaki komolyan vegye, már eleve őrültnek kell lennie.
Ha valaki napjainkban az Ótestamentum tanításait követné, bűnözőnek mondanánk. Ha pedig szigorúan az Újtestamentumét követné, őrültnek tartanánk.
A legőrültebb faj az ember. Egy láthatatlan istent imád, a természetet meg elpusztítja. Közben pedig nem veszi észre, hogy épp a természet az a láthatatlan isten, melyet imád.
Ha egyvalaki szenved téveszmében, azt őrültségnek mondjuk. Ha sokan, azt vallásnak.