Tévedhetetlenség
Bármit tartogasson is a jövő, bármilyen döbbenetes változások jöjjenek is a jövő évben, a jövő évtizedben vagy a jövő évszázadban, mi valószínűleg nagyjából ugyanazt tesszük majd. Másokat hibáztatunk a bajainkért, bonyolult fantáziavilágot építünk, hogy ne kelljen szembenézni bűneinkkel.
Hallhatunk olyat, hogy harmincasok, negyvenesek jogi egyetemre járnak, de orvosira soha. Nem csak a hosszú képzési idő miatt. Hanem, mert az idősebbek már rég rájöttek, hogy az élet egyetlen területén sem tévedhetetlenek.
Ha tévedhetetlennek kell lennünk, akkor szűkös alagútba kényszerítjük magunkat. Amikor viszont merünk tévedni is, úgy érezzük majd, mintha a mezőn sétálnánk: kitágul a látóhatár, és minden irányba szabad az út.
Ha közel s távol mindenki igazat ad valakinek, az távolról sem jelenti azt, hogy az illető tévedhetetlen.
Nincs kártékonyabb, mint a tévedhetetlen ember. Hiányzik belőle a legtöbb: az önismeret.
Aki makacsul kitart tévedhetetlensége mellett, bizton számíthat rá, hogy elmaradhatatlan kísérője lesz a gyakran súlyos, mélyreható tévedés. De már minimális önismeret is lényeges javulást idézhet elő - azon az áron, hogy időnként szemrehányásokat kell tennünk magunknak.
Szükséges, hogy megtanuljuk mind a múlt elfogadását, mind az elvetését, olyasféle mérlegelés alapján, amely jelentékeny szakértelmet kíván. Valamennyi tárgy közül egyedül a tudomány foglalja magában azt a tanítást, hogy a megelőző generációk legnagyobb tanítóinak tévedhetetlenségébe vetett hit nagy veszélyt jelent.
Az üzleti, politikai és magánéletben egyaránt kiszélesedik a szavak és a tények között tátongó szakadék, ha személyes büszkeség is belép a képbe. (...) Sok embert magával sodor a teljesítménykényszer és a tévedhetetlenség kényszere. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni; mindig vizsgáljuk meg a tényeket.
Magyarországon ma kétféle felelősség létezik: egy mindenkire és egy a bírókra vonatkozó. A "bírói gyakorlat", vagyis a bírók alkotta jog lényege pedig az, hogy a bírónak nincs felelőssége. Mindenki más polgári és büntető felelősséggel tartozik azért, amit tesz, az általa okozott károkért, hátrányokért - a bíró nem. Történik pedig mindez a bírói függetlenség szent és sérthetetlen elvének égisze alatt - megfeledkezve arról, hogy nem az a függetlenség, ha nincs felelősség, ellenkezőleg: csak az a függetlenség valódi, amely kellő felelősséggel párosul. A bíróságokon azonban ma a függetlenség álcája mögé bújt felelőtlenség az úr, s ezt sokan a tévedhetetlenség talárjába bújva próbálják érvényesíteni.
Facebook
Pinterest