Tetoválás
Bárki, akinek van tetoválása, tudja, hogy amint megvan az első, és sétálsz ki az ajtón, már a következőt tervezed.
Sok tetkóm van. Példámat kevés színésznő követi, pedig nincs abban semmi különös. Aki a fél életét másik bőrébe bújva tölti, miért ne akarná megjelölni a sajátját?
Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda.
A múltad olyan, mint egy tetoválás: ha akarod, eltüntetheted, de azzal együtt teljes a történeted.
A tetoválások közlik azt, ami kikívánkozik belőlünk. Vagy elrejtenek olyasmit, amihez másoknak semmi közük.
Az élet néha rákényszerít, hogy olyanok legyünk, amilyenek nem akartunk lenni. Ilyenkor próbálunk belekapaszkodni régi énünk egy kis darabkájába. Mondjuk egy tetoválásba, vagy egy ékszerbe, egy aprócska emlékbe, ami felidézi, hogy ez vagyok én valójában.
Sosem értettem, miért csináltat valaki tetoválást magára. Jobb dolguk is akadhatna, mint elcsúfítani a testüket. Ugyanakkor megkönnyíti az azonosítást.
A tetoválóművészek olyanok, akár az orvosok. Bízni kell bennük - nemcsak a tűhöz való szakértelmükben, hanem abban is, hogy képesek olvasni a gondolatainkban.
Gyereket vállalni olyan, mintha egy tetkót rakatnál a homlokodra. Mielőtt fejest ugranál a dologba, jobb, ha tuti biztos vagy benne, hogy tényleg ezt akarod.
A tetoválás egy életre szóló emlékeztető, a nagy felismerések vagy a fontos elhatározások maradandó nyoma.
Facebook
Pinterest