Természetes kiválasztás
A természetes kiválasztódás olyan, mint egy gondos intéző. Láthatatlanul számolgatja a filléreket - azokat a kiadásokat és bevételeket, amelyek még a tudósok számára is nehezen megfoghatók.
A darwini elmélet fő szépsége az, hogy a biológiai eredetről történő számadásból kiiktatja az Elmét. (...) Bölcs dolog-e arra biztatni az embereket, hogy a természetes kiválasztásról mint egy órásmesterről gondolkozzanak, s eközben azt hangsúlyozzuk, hogy az órásmester nemcsak hogy vak, de nem is próbál órákat készíteni?
A hibásak sorsa éppúgy a természetes kiválasztás erejéről tanúskodik, mint a túlélők diadala. A biológusok gyakran úgy siránkoznak az ökológiai válságon - a tőkehal, a bálna vagy a dodó elvesztésén -, mint ami kívül esik az evolúció normális menetén. Pedig nem ez a helyzet: már eddig is több millió alkalommal előfordult egy növény- vagy állatfaj teljes kipusztulása, és ez izgalmas lehetőséget nyit a tudomány számára.
Ha nehezünkre esik is, de csodálnunk kell a méhkirálynő kegyetlen, ösztönös gyűlöletét, amellyel születésükkor elpusztítja a kis méhkirálynőket, a tulajdon lányait, vagy pedig a küzdelemben ő maga pusztul el. Nem vitás, hogy ez előnyös a közösség számára. Anyai szeretet vagy anyai gyűlölet, noha szerencsére utóbbi a ritkább - a természetes kiválasztás kérlelhetetlen elve szempontjából egyre megy.
Az élőlények egy része azért tűnik el, mert valami jobb lép a helyükre. Ez a világszerte tapasztalható folyamat önmagában is bizonyítja a természetes kiválasztást.
A természetes kiválasztás az élet és a halál szétválasztásával működik, vagyis a legalkalmasabbak fennmaradása és a kevésbé alkalmas egyedek elpusztítása révén.
Facebook
Pinterest