Tekintély
A tekintély és a szeretet jobban biztosítja a fegyelmet, mint akármilyen szigorú eszközök.
Nem könnyű demokratikusan gondolkodni és érezni ott, ahol az egész társadalom tekintélyelvű, mindig is az volt, ahol csak az apának, a nagyapának, a falufőnöknek, a törzsfőnöknek, a helyi királynak lehet szava.
A tanár, aki osztályát a büntetésektől való félelemmel kormányozza, az egyik leghatásosabb befolyást gyakorolja a gyerekre, hogy az ellentmondásos viszonyban legyen a társadalommal. Taníthatja a gyerekeket pontosságra az aritmetikán keresztül, a gondolatok kifejezését az olvasáson keresztül, de nem taníthat társadalmi felelősségtudatot a történelem és a földrajz tanításával, azt akarván bizonyítani, hogy a köztársaság jobb, mint az önkényuralom, anélkül, hogy az osztályteremben ne köztársaság lenne, hanem önkényuralom.
A bölcs legnagyobb kincse a tekintély. (...) Hogy őrizzük meg a tekintélyt? Elárulom: adakozással. A felsőbb rétegek a tudásukat adják, a harcosok pedig az erejüket.
A színészek manapság hajlamosak felsőbbrendűnek tartani magukat a szakmájuk miatt, de előfordul ez írókkal, művészekkel is. Fontos tudnunk, hogy száz évvel ezelőtt teljesen más volt egy háziorvos társadalmi státusza: sokkal jobban tisztelték. Ma már - szemben a művészekkel - egyáltalán nincs tekintélye.