Tanulj a hibáidból
A kihagyott lehetőségek nem kudarcok. Minden elszalasztott lehetőség információ, amiből tanulhatunk. Használhatjuk, és építkezhetünk rá.
A tanulás első lépése, hogy őszintén megbeszéljük azt is, hogy mi volt jó, és azt is, hogy mi nem.
Aki nem ismeri a múltat, nem ítélheti meg a jövőt. A múlt az a talaj, amelyen állunk. Tanítómesterünk, megmutatja, hogy milyen hibákat nem szabad újra elkövetni és mit kell tenni.
A hibák nagyszerű tapasztalatokhoz vezethetnek, de amikor az ember éppen éli őket, nehéz meglátni ostobaságunkban az értéket.
Nem törölhetjük el a dolgokat, amelyek miatt szégyenkezünk, vagy azt, ahogyan a neten tanúsított magatartásunkkal szégyent hoztunk a saját fejünkre. Csak a reakcióinkon uralkodhatunk - hagyhatjuk, hogy a múlt nyomasszon bennünket, vagy a tanulságait elfogadva okulhatunk és továbbléphetünk.
Minden, amit tudunk a repülésről, minden szabály, minden folyamat annak köszönhető, hogy valaki, valahol lezuhant.
Nem az a lényeg, hogy igazad van-e. Hibázni fogsz. Még én is rengetegszer hibázok. Az a lényeg, mit csinálsz azután, hogy hibáztál és hogy tanulsz-e belőle.
Azzal semmi baj nincs, ha hibákat követsz el. A hibák hozzátartoznak az élethez, és alapvető fontosságúak a fejlődéshez. Olyan ez, mintha azt mondanád: "A boldogság a jó döntéseken múlik, a jó döntésekhez tapasztalatok kellenek, a tapasztalatokat a rossz döntések révén szerzed meg". Az viszont nagyon rossz, ha valaki ugyanazt a hibát követi el újra meg újra, nap mint nap. Ez az öntudatosság teljes hiánya, azé a tulajdonságé, ami megkülönbözteti az embert az állattól.
Tanulnunk kell a hibáinkból, de nem kell miatta teljesen padlóra kerülnünk. Ez már a múlté! Keresd meg, hol hibáztál, és miért! Tedd jóvá, amit lehet! Aztán ejtsd a témát, és lépj tovább! Hagyd az önmarcangolást!
Mindig előre nézz, soha ne hátra, de ne is próbáld kitörölni a múltat, mert az is az életed része, és az tett azzá, ami vagy. Csak próbálj tanulni belőle - legalább egy kicsit.
A győzelmekből keveset tanulhatunk. Amikor viszont rosszul sülnek el a dolgok, amikor nehéz helyzetekbe kerülünk, és nehezen jutunk ki belőlük, amikor százszor próbálunk felállni, és százszor esünk vissza, és csak a százegyedik alkalommal találjuk meg a megoldást, akkor sok jó dolgot nyerünk, érettebbé válunk, és jobban megismerjük önmagunkat.
A hibákkal kapcsolatban nem az a legfontosabb dolog, hogy igyekezzünk mindenképpen elkerülni őket, hanem hogy tanuljunk belőlük.
Aki hibázik, tanul belőle. Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul.
Senki sem tökéletes. Ne tegyünk úgy, mintha azok lennénk, és ne féljünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek! Ne aggassunk címkéket az emberekre, és ne tegyünk úgy, mintha nem volnánk mind ugyanolyanok! Tartsuk észben, hogy hibázni emberi dolog, és tanuljunk minden hibánkból, hogy ugyanazt már ne kövessük el még egyszer.
Facebook
Pinterest